Mányok Ferencz a becsületes nevem, 1957 szeptemberének 22. napján születtem Budapest kies XXI. kerületében. 1963-ban Édesapám a Csepel Autógyárban helyezkedett el, és a festői Kecsketelepen (ma Szigethalom a neve) épített családi házat. Hét évesen kerültem a homokbuckák, az akácfák, és tarack hazájába. Az általános iskola elvégzése után a fővárosba mentem mesterséget tanulni. Nem kedvelem, tehát nem is alkalmazom a nagy szavakat, fellengzős kifejezéseket, tőlem olyat nem olvas a nyájas látogató, hogy már akkor is imádtam a fát és hasonlók. Tizennégy évesen fogalmam sem volt, mit szeretnék csinálni az elkövetkező évtizedekben.
Valamiért (talán épp a Pinocchióról olvastam, kedveltem az öreg Gepetto-t) úgy gondoltam, asztalosnak lenni sem rosszabb, mint cipőfelsőrész-készítőnek, vagy konflis kocsisnak, ezért a MÜM. 18-as számú Szakmunkásképző Intézetében a faipart kezdtem tanulmányozni. Itt ismerkedtem meg az intarzia készítés alapjaival, ez tetszett, de nem kötött le túlságosan. Iskolai eredményeim jók voltak ugyan, mégsem képeztem magam tovább, maradtam asztalos.
1975-ben az iskolát befejezve a Duna Intercontinental Hotelben karbantartó asztalos voltam, majd 1977-től 80-ig a Fővárosi Vígszínházban voltam díszletasztalos, azután VIII. és IX. kerületi kisiparosoknál dolgoztam 1991-ig.
1991-ben önállósodtam, saját műhelyt nyitottam, ahol egészen 1997. novemberéig dolgoztam, amikor egy közlekedési baleset következtében bal bokám elrákosodott és lábszár-középtől amputálni kellett. Bár a műhelyet fel kellett adnom, a munkát nem hagytam abba, mai napig aktív vagyok.
Amennyiben kíváncsi munkáimra, kérem tekintse meg őket oldalamon!
